"Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér. Nagy gondolat és egy rakás ember meg is osztotta, de vajon értik is?
Most nem kell mögötte mélyebb tartalmat keresni, beérjük az edzéssel.
Az emberek nagy részének az edzés, valami kellemes, családias lazulás, ahol tök jól érezik magukat, picit talán le is izzadnak, és egy nagyon picit terhelve is vannak... de ugye health and safety, szóval ne legyen megterhelő semmiből.
A dolog ott kezd érdekes lenni, hogy ha összepárosítjuk ezt az elképzelést a vágyakkal.
Valahogy úgy fog kinézni a dolog, hogy szeretném megmászni a Himaláját, de mindezt csak úgy, hogy az Erzsébet kilátóig vagyok hajlandó felmenni a Normafánál.
Nem azt mondom, szép teljesítmény az is, főleg, ha a síháztól futva akarsz felmenni, de azért ne hasonlítsuk össze a kettőt.
Ha Te azt nevezed hegymászásnak, akkor találj ki valami más nevet a K2 meghódításának, mondjuk, hogy a "ultrabrutálkurvadurva hegymászás". Csak azért, hogy érezd a különbséget. Trabant és Maseratti. Lepukkant egy utcás falu vagy New York... Kapisgálod, hogy mire akarod kilyukadni?
Az emberek a legtöbbet akarják elérni a legkisebb erőfeszítéssel, ilyen a lényük. Hogy kicsit visszakanyarodjak a tegnapi cikkhez, vannak is bőven, akik ezt kihasználják és megtartják és erősítik őket abban a hitben, hogy ez össze is jöhet.
Ha jól akarsz kinézni, ha feszes izmos testet akarsz, akkor dolgozd ki a beled érte. Mert másképp nem jöhet össze. Tanulj, fejlődj, lépd át a határaidat, tegyél meg mindent, amit mások nem hajlandóak és akkor neked sikerülni fog. De ha erre nem vagy képes, mert lusta vagy, vagy gyáva, mert félsz attól, hogy fájni fog, hogy nehéz lesz, hogy nem sikerül elsőre... akkor bele se kezdj.
Amikor belekezdesz valamibe vagy úgy döntesz, hogy kiállsz magadért, akkor ott a rizikó, hogy jönnek és fejbe vernek, hogy elbuksz. Ebből viszont még fel tudsz állni! Viszont, ha magadtól adod fel és fekszel le, akkor örök életedre vesztes maradsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése